Róma bemutatása
Üdvözöllek, ez itt a Guide-In-Pocket Rómáról szóló útikalauza.
Róma csodálatos hely. Történelem, kultúra, művészet, építészet, vallás, gasztronómia, és persze az olasz életérzés: “la dolce vita”. Azaz az “Édes élet”.
Ebben az útikalauzban megismerheted Róma nevezetességeit. De mielőtt sorra vesszük ezeket, hagy meséljek neked egy kicsit Rómáról.
Először jöjjenek a száraz tények:
Róma, a hajdani Római Birodalom központja volt. Jelenleg Olaszország fővárosa, ahol 1285 km²-en mintegy 2,8 millió ember él. Viszonyításul: Budapest területe mindössze 525,14 km², lakosainak száma pedig kevesebb mint 2 millió.
Szóval Róma jelenleg kétszer akkora területen fekszik, mint fővárosunk. Ehhez képest a város ókori nevezetességei elég kis területen, koncentráltan találhatók meg, így a legfőbb látványosságok akár 1 napos sétával is megtekinthetők. Természetesen Róma 1 napnál sokkal többet érdemel, de ha egyszer már jártál ott, ezek az egynapos kirándulások tökéletesen alkalmasak arra, hogy az emlékeket felidézd.
Budapesthez hasonlóan Rómát is egy folyó, a kanyargó Tevere (ókori nevén Tiberis) szeli ketté, a város ókori része a folyó keleti partján helyezkedik el.
Róma története
Most pedig jöjjön Róma története.
A római mitológiában Rómát Mars, a háború istene és Rhea Silvia hercegnő ikerfiai, Romulus és Remus alapította, i. e. 753-ban (méghozzá – ha hinni lehet a hagyományoknak – április 21-én, de hogy hány óra hány perckor, arról sajnos nincs információm).
Római királyság (wikipedia)
Ókori Róma (wikipedia)
A legenda szerint a trójai Aineiasz hajón érkezett Karthágóba, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Didóval. Házasságuk után a pár az itáliai félszigeten telepedett le, a mai Rómától nem messze egy dombháton, az Albanus hegy lábánál. Ott megalapították Alba Longa városát (helyén ma Albano városa található), ahol ő, és utódai még mintegy 300 évig uralkodtak.
De ennek a történetnek van egy másik változata is: Vergilius Aeneis műve szerint Aineiasz eredetileg nem Karthágóba ment, hanem Itáliába küldték az istenek, de Karthágó partjainál hajótörést szenvedett. És bár ott tényleg megismerte Didó királynőt, viszont nem házasodott össze vele, csak szerelembe estek. Mercurius, az istenek hírnöke azonban emlékeztette Aineiasz-t eredeti küldetésére, aki ezért elhagyta kedvesét, és végül egyedül ment Itáliába. Didó emiatt öngyilkos lett.
Akárhogy is volt, Aineiasz megalapította Alba Longa városát, halála után pedig Proca került a trónra, akinek volt két fia: Numitor, és öccse, Amulius. Apjuk halálakor a hatalmat az elsőszülött Numitor kapta meg, Amulius pedig kincsekkel és arannyal lett – szó szerint – gazdagabb. De Amulius nem elégedett meg ennyivel, gazdagságát és vagyonát arra használta, hogy letaszítsa a trónról bátyját, és átvegye a hatalmat. Hogy a trónt később se követelhessék vissza, Amulius megölte testvére, Numitor fiát, de lánya életét megkímélte. Rhea Silviát – hogy ne szülhessen gyermeket – Vesta papnőjévé tette, azaz Vesta szűznek adta.
Azonban nem számolt azzal, hogy a háború istenének, az egyébként nős Marsnak megtetszik Rhea. Azt nem tudni, hogy szűznemzéssel, vagy tényleg magáévá tette-e a lányt (azaz hogy eredetileg a tavasz védnőke, március névadója megcsalta-e feleségét, Neria-t vagy sem), de a lényeg, hogy a nász gyümölcse két ikerfiú lett: a későbbi Romulus és Remus.
Az ezt követő események ismerősek lehetnek, hiszen a történelem során nem egyszer előfordult hasonló. Amikor Amulius tudomást szerzett a fiúk születéséről parancsot adott megölésükre. De ahogy Hófehérke életét is megkímélte a vadász, úgy az ikerfiúknak sem kellett meghalniuk: egy kosárba tették őket, és életüket a Tibériusz folyóra bízták.
A két csecsemőt az áradás a Palatinus-dombnál partra sodorta, ahol egy anyafarkas és egy harkály talált rájuk (ezek Mars isten szent állatai). A farkas – mily meglepő – szoptatni kezdte az ikreket. Tisztára mint Maugli-t, a dzsungel könyvében. Ismerős?
A két gyermeket egy Faustulus nevezetű ember, a fejedelmi nyájak pásztora találta meg, aki felesége, Acca Laurentiának gondjaira bízta őket.
Ekkor kapták a fiúk a Romulis és Remus neveket. Nagyra nőttek, és törzsi vezetők lettek. Összefogtak, és letaszították a hatalomból Amuliust, hogy helyét apjuk, Numitor vegye vissza, aki hálából egy földet ajándékozott nekik. Igen, ezen a földön alapították meg Rómát, innen számították az ókori rómaiak történelmüket, és használták az idő meghatározásánál a kifejezést: Ab urbe condita, azaz a város (Róma) alapítása óta.
A római királyság
Azonban Romulus és Remus sem maradt nyugton, versengés vette kezdetét a város irányításáért. A nyertes Romulus lett, aki megölte Remust, és így Róma első királya lett. Romulus 54 évesen halt meg.
Egy másik változat szerint a történet kicsit máshogy alakult. Miután Romulus és Remus felnőttek, erős, tetrekész emberekké váltak, akik elnyerték mások megbecsülését. Amuliust nem taszították le a trónról, az uralkodó egyszerűen csak meghalt. És bár Alba Longa lakosai szívesen látták volna a hatalomban az ikerfiúkat, azok apjuk javára lemondtak a lehetőségről, és inkább a Palatinus domboknál saját város építésébe kezdtek. Állítólag vita alakult ki köztük, hogy hol legyen az új város központja: Romulus a Palatinus dombot látta jobbnak, Remus viszont a Aventinus-dombon kezdett volna építésbe. A döntést jósokra és az istenek akaratára bízták – ez pedig Romulusnak kedvezett. A domb körül ásott árkokat Remus kritizálta, kigúnyolta a falat, hogy az milyen alacsony, ezért Romulus véget vetett a vitának, és megölte testvérét.
Van egy harmadik változat is, miszerint a városfalak építésekor Romulus felhatalmazta egyik katonáját, Celert, hogy gondolkodás nélkül ölje meg azt, aki becsmérelni meri az elején még igencsak alacsony falakat. Erről Remus nem tudott, és amikor gúnyos szavakkal csúfolni kezdte a falat, a katona azonnal megölte őt.
A monda szerint így lett Romulus Róma alapítója és első királya.
A frissen alapított Róma menedéket adott minden ártatlanul üldözöttnek, ezért lakossága gyorsan növekedett. Azonban a férfiak jelentős többségben voltak, nőhiány alakult ki. Ennek orvoslására Romulus a környező városállamoktól kért segítséget, akik elutasították a kérést. Romulus hát cselhez folyamodott: Neptunus isten tiszteletére játékokat rendezett, amelyre meghívta a környék városállamainak (köztük a Szabinok) népét is. Róma megtelt vendégekkel, akik barátságos fogadtatásban részesültek. A játékok legérdekesebb részénél azonban a rómaiak kiragadtak a vendésseregből számos leányt (főleg szabinokat – innen származik a szabin nők elrablása), és fogságba ejtették őket. Később római férfiak feleségei lettek, gyermekeket szültek, Róma lakosai váltak.
De a szabin uralkodó nem felejtett, és Róma ellen vonult, támadta annak falait. A végső harc előtt a korábban fogságba ejtett, de idővel sorsukkal megbékélt szabin nők a két sereg közé álltak, mondván hogy immáron rokonok, ezért ne gyilkolják egymást.
A két város uralkodója megbékélt egymással, és Rómát kb. 5 éven keresztül – Titus Tatiusz, szabin uralkodó haláláig – közösen vezették.
Ezt követően Romulus még 32 éven keresztül uralkodott. Királyi uralkodásának állítólag úgy lett vége, hogy egy katonai szemle alkalmával az ég elsötétült, és Romulust Mars isten az égbe vitte. Sokkal hihetőbb azonban az a verzió, miszerint Romulus megrészegülve a hatalomtól zsarnokká vált, emiatt a főurak (szenátorok) megölték, és titokban eltemették.
Ha a mitológiától eltekintünk, a régészeti forrásokon alapuló mai nézetek szerint Rómát feltehetően Kr. előtt 753 környékén alapították a már régóta Itáliában élő latinok és szabinok. Az Alba Longából érkező latin népek a Palatinus dombon telepedtek le, majd benépesítették a többi magaslatot is. A szabinok pedig az Esquilinus, Viminalis és Quirinalis dombjait foglalták el. A latinok és a szabinok egyesülésével végül létrejött Róma.
A mondák szerint a köztársaság előtt Rómának Romulus-szal együtt 7 királya volt, ebből az első 4 (latin vagy szabin) király létezésére nincs tárgyi bizonyíték. Az utolsó 3 etruszk királyról viszont találtak feljegyzéseket.
A királyság kora két szakaszra tagolódik tehát: a latin–szabin parasztkirályok korára és az etruszk eredetű Tarquinius-dinasztia uralkodóira.
Az ókori Róma 7. királyát elűzték, uralkodását követően – köszönhetően a plebejusok és patriciusok, azaz a köznép, és a nemesek, földesurak közti osztályharcnak – arisztokratikus köztársaság jött létre i.e. 509-ben (és i.e. 27-ig tartott).
A római köztársaság
A kivívott függetlenségnek ára volt, a Római Köztársaság kezdetben hanyatlásnak indult mind politikai, kulturális, és gazdasági értelemben, és harcokba keveredett más népekkel is. De nem csak sikerült visszaverni a külső támadásokat, hanem i.e. 4-3. századra elfoglalták egész Dél- és Közép-Itáliát, majd a további harcoknak köszönhetően i.e. 2. százada körül egész Itália, valamint a teljes Földközi-tenger medencéjének ura lett. Szicília, Korzika, Szardínia, Karthágó, a görög és a kis-ázsiai városállamok mind római fennhatóság alá kerültek.
De jöttek a rabszolgalázadások, és a köztársaság sem volt képes a hatalma alatt álló hatalmas terület irányítására. Polgárháborúk sora vette kezdetét.
A Római Birodalom
i. e. 60–48 között létrejött az első triumvirátus, amely három államférfi, Julius Caesar, Pompeius és Crassus hatalmi szövetsége volt. Hogy a kötelék még szorosabb legyen Pompeius feleségül vette Caesar lányát, de szövetségük ennek ellenére nem volt tartós. Amikor Crassus egy csatában meghalt, Caesar és Pompeius között megromlott a viszony, amit az is tetézett, hogy Pompeius felesége, Caesar lánya meghalt. A két államférfi közül végül Caesar jött ki győztesen, és i.e. 46-ban örökös dictarorrá választották. Rendbe tette Rómát, dictatori ténykedése során Caesar többek között átalakította az államszervezetet, a Galliában bevált módon átrendezte a provinciák adózását, szabályozta az itáliai városok rendjét, földet osztott – mintegy 80 ezer római polgárt, veteránokat és proletárokat telepített le italiai és provinciális coloniákba –, nagyszabású építkezésekbe kezdett, és kijavíttatta a (kissé következetlen) római naptárat is. Meglepetést keltve alkalmazta a megbocsátás (clementia) elvét, így Pompeius számos volt híve visszatérhetett Rómába és a politikai életbe.
Ahogy említettem parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Julián naptárt később XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). Ennek eredményeként az i. e. 46. év 445 napos volt, hogy a naptárt összhangba hozzák a csillagászati megfigyelésekkel.
Sokakat azonban zavart Caesar népszerűsége, aki néha a szenátust is magára haragította. I. e. 44. március 15-én, március idusán aztán a szenátorok egy csoportja (köztük Marcus Iunius Brutus és Caius Cassius Longinus) elérkezettnek látta az időt arra, hogy megöljék Caesart, akivel 23 (egyesek szerint 35) késszúrással végeztek. Caesar utolsó mondata állítólag így hangzott: Te is fiam, Brutus?
Bizonyos feltevések szerint Brutus egyébként Caesar törvénytelen fia volt, mivel Caesarnak viszonya volt Brutus anyjával, Servilia Caepionisszal, azonban Caesar csupán 15 éves volt, amikor Brutus született.
Egy elmélet szerint Caesar tudott az ellene szervezett összeesküvésről, és állítólag még a testőrét is elküldte, hogy az összeesküvők megölhessék. Ezt a döntést Caesar epilepsziájának tulajdonítják, ami egyre több alkalommal jött elő, és egyre kínosabb volt Caesar számára, aki nem akart megszégyenülni.
Ezt támasztja alá, hogy egyes feltételezések szerint pár nappal a merénylet előtt egy jós azt mondta Caesarnak, óvakodjon március idusától.
Caesar uralkodását a második triumvirátus követte, amely Caius Octavianus (a későbbi Augustus császár), Marcus Aemilius Lepidus és Marcus Antonius politikai szövetsége volt, és amit kr. e. 43. november 26-án kötöttek meg. Azonban ez a triumvirátus sem volt hosszú életű: először Lepidust golyózták ki, majd kr. e. 30-ban Octavianus és Antonius harcából az előbbi került ki győztesen.
Érdekesség, hogy Antonius felesége Octavianus nővére, Octavia volt, de i.e. 36-ban elvált tőle, és feleségül vette Kleopátrát. Amikor Antonius végső vereséget szenvedett, Kleopátrával együtt öngyilkos lett.
Octavianus a triumvirátus felbomlását követően Augustus néven, a Római birodalom első császáraként i.e. 27-tól i.sz. 14-ig uralkodott. Ezen időszak alatt született a világtörténelem egyik legmeghatározóbb alakja, Jézus.
Augustust még 85 császár követte Róma élén. Volt, amikor egyszerre több császár vezette Rómát, és volt olyan időszak is, amikor szinte évenként váltották egymást.
Az is előfordult, hogy a Római Birodalom székhelye nem Rómában volt. Mivel a Birodalom túl nagynak bizonyult ahhoz, hogy valaki egy személyben tudja irányítani és vezetni, ezért Krisztus után 395-ben a Római Birodalmat két részre osztották: Nyugatrómai Birodalomra és Keletrómai Birodalomra. A nyugatinak kr. u. 402-től Ravenna lett a székhelye, a keletinek pedig a 330. május 11-én I. Constantinus császár által alapított Konstantinápoly (mai nevén Istambul).
Amikor a Nyugat-Római Birodalom hanyatlásnak indult, a Kelet-Római Birodalom tovább virágzott, székhelye (amely Bizáncként és Istambulként is ismert) jelentős szerepet kapott a középkori történelemben. 1453-ban Hódító Mehmed oszmán szultán elfoglalta Konstantinápolyt, amivel a Római (majd a Bizánci) Birodalom addigi formájában végleg megszűnt létezni.
De a középkor kezdetét sokan a Nyugat-Római Birodalom bukásának idejére (kr.u. 476-ra) teszik.
A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején (Traianus császár uralkodása alatt, i.sz. 100 körül) kb. 5 900 000 km² szárazföldi területre terjedt ki. Ekkor a rómaiak kezében volt Itália, az Alpok, a Duna legalább egyik partvidéke végig a folyam mentén, a mai Franciaország, Nagy-Britannia nagy része (Anglia, Wales és Dél-Skócia), az Ibériai-félsziget, Észak-Afrika a mai Marokkótól egészen Egyiptomig, a Közel-Kelet egészen Mezopotámiáig, Kis-Ázsia, a teljes Balkán-félsziget és a Kárpát-medence nyugati és keleti része, illetve függő területek a Fekete-tenger északi partvidékén.
A Római Birodalom maradandó hatást gyakorolt a nyugati civilizációra, kultúrára, vallásra, politikai fejlődésre és művészetre. A birodalom egészében elterjedt hivatalos nyelv, a latin köznyelvi változatából (az ún. vulgáris latinból) alakultak ki Európa újlatin nyelvei, amelyek a gyarmatosítások során más kontinenseken is elterjedtek: legfontosabbak közülük (a beszélők száma szerinti sorrendben) a spanyol, a portugál, a francia, az olasz és a román. Európa újlatin nyelvű országait összefoglalva a Romania névvel is illetik. A többi európai nyelv is nagyszámú latin jövevényszót tartalmaz. A római jog képezi a modern európai jog alapjait.
Érdekesség: Miközben a Nyugat-Római Birodalom megbukott, a Kelet-Római Birodalom virágzott. A történészek ettől az időponttól kezdve Bizánci Birodalomnak nevezik, hogy megkülönböztessék a Római Birodalomtól. 1453-ban aztán Hódító Mehmed oszmán szultán elfoglalta Konstantinápolyt, ezzel pedig a Római Birodalom végleg megszűnt.
Róma egyesítése
A Nyugat-Római Birodalom bukását követően Róma erős hanyatlásnak indult. A 6. századra népessége 100 ezer főre csökkent. Az elszegényedett rómaiak a pápában látták azt az embert, aki meg tudja védeni Rómát, és újra fel tudja virágoztatni.
A város hanyatlásának mélypontját az 1300-as évekre érte el, amikor lakossága 20 ezer főre csökkent.
A reneszánsz azonban fordulatot hozott Róma életében. A város virágzásnak indult, a kereskedelem fejlődött, a pápaság hatalma megszilárdult, kiépült az adminisztráció. Az 1500-as években lakosainak száma meghaladta az 50 ezret. A bíborosok, régi arisztokrata családok, nemesek egymással versenyeztek az építkezések terén. Paloták és templomok épültek, és az építményeken (mint pl. a Szent Péter Bazilika) olyan reneszánsz mesterek dolgoztak, mint Michelangelo és Raffaello.
A barokk korszakában tovább fejlődött Róma. Ekkor (a 16. században) épültek pl. a Piazza Barberini és a Piazza di Spagna, az új lateráni palota, vagy a Trevi kút.
1861-ben Róma kikerült a pápai állam fennhatóság alól, és az egyesült Olaszország része, 1870-től pedig fővárosa lett. Az ország első királya az 1861. április 27-én megválasztott II. Viktor Emánuel.
Róma ezt követően is tovább fejlődött olyan nevezetességek épültek, mint a II. Viktor Emánuel-emlékmű. Róma területén belül 1929-ben létrejött a ma is ismert Vatikán Állam.
1960-ban Róma adott otthont a XVII. Olimpiai játékoknak, ennek köszönhetően épült meg a ma is ismert Termini pályaudvar és az Olimpiai stadion.
Róma ma az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont a világon. Évente 10 millió turista fordul meg itt. Népszerűsége a világot meghatározó történelmének, és a Vatikánnak köszönhető.
Ennyit Róma történetéről. Ha rám hallgatsz, csak sétálj a város ókori részén, add át magad a történelemnek, és élvezd a megelevenedő múltat. És ha csillapítottad történelmi és kulturális éhségedet éld át az olasz életérzést, kóstolj bele az olasz gasztronómiába, fedezd fel Róma titkos életét.