Üdvözöllek, ez itt a Guide-In-Pocket Rómáról szóló útikalauza.

Róma csodálatos hely. Történelem, kultúra, művészet, építészet, vallás, gasztronómia, és persze az olasz életérzés: “la dolce vita”. Azaz az “Édes élet”.
Ebben az útikalauzban megismerheted Róma nevezetességeit.

De mielőtt sorra vesszük ezeket, hagy meséljek neked egy kicsit Rómáról.

Először jöjjenek a száraz tények:

Róma, a hajdani Római Birodalom központja volt. Jelenleg Olaszország fővárosa, ahol 1285 km²-en mintegy 2,8 millió ember él. Viszonyításul: Budapest területe mindössze 525,14 km², lakosainak száma pedig kevesebb mint 2 millió.
Szóval Róma jelenleg kétszer akkora területen fekszik, mint fővárosunk. Ehhez képest a város ókori nevezetességei elég kis területen, koncentráltan találhatók meg, így a legfőbb látványosságok akár 1 napos sétával is megtekinthetők. Természetesen Róma 1 napnál sokkal többet érdemel, de ha egyszer már jártál ott, ezek az egynapos kirándulások tökéletesen alkalmasak arra, hogy az emlékeket felidézd.

Budapesthez hasonlóan Rómát is egy folyó, a kanyargó Tevere (ókori nevén Tiberis) szeli ketté, a város ókori része a folyó keleti partján helyezkedik el.

A római mitológiában Rómát Mars, a háború istene és Rhea Silvia hercegnő ikerfiai, Romulus és Remus alapította, i. e. 753-ban (méghozzá – ha hinni lehet a hagyományoknak – április 21-én, de hogy hány óra hány perckor, arról sajnos nincs információm).

A Római királyság (Wikipedia)

Az Ókori Róma

A legenda szerint a trójai Aineiasz hajón érkezett Karthágóba, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Didóval. Házasságuk után a pár az itáliai félszigeten telepedett le, a mai Rómától nem messze egy dombháton, az Albanus hegy lábánál. Ott megalapították Alba Longa városát (helyén ma Albano városa található), ahol ő, és utódai még mintegy 300 évig uralkodtak.

De ennek a történetnek van egy másik változata is: Vergilius Aeneis műve szerint Aineiasz eredetileg nem Karthágóba ment, hanem Itáliába küldték az istenek, de Karthágó partjainál hajótörést szenvedett. És bár ott tényleg megismerte Didó királynőt, viszont nem házasodott össze vele, csak szerelembe estek. Mercurius, az istenek hírnöke azonban emlékeztette Aineiasz-t eredeti küldetésére, aki ezért elhagyta kedvesét, és végül egyedül ment Itáliába. Didó emiatt öngyilkos lett.

Akárhogy is volt, Aineiasz megalapította Alba Longa városát, halála után pedig Proca került a trónra, akinek volt két fia: Numitor, és öccse, Amulius. Apjuk halálakor a hatalmat az elsőszülött Numitor kapta meg, Amulius pedig kincsekkel és arannyal lett – szó szerint – gazdagabb. De Amulius nem elégedett meg ennyivel, gazdagságát és vagyonát arra használta, hogy letaszítsa a trónról bátyját, és átvegye a hatalmat. Hogy a trónt később se követelhessék vissza, Amulius megölte testvére, Numitor fiát, de lánya életét megkímélte. Rhea Silviát – hogy ne szülhessen gyermeket – Vesta papnőjévé tette, azaz Vesta szűznek adta.

Azonban nem számolt azzal, hogy a háború istenének, az egyébként nős Marsnak megtetszik Rhea. Azt nem tudni, hogy szűznemzéssel, vagy tényleg magáévá tette-e a lányt (azaz hogy eredetileg a tavasz védnőke, március névadója megcsalta-e feleségét, Neria-t vagy sem), de a lényeg, hogy a nász gyümölcse két ikerfiú lett: a későbbi Romulus és Remus.

Az ezt követő események ismerősek lehetnek, hiszen a történelem során nem egyszer előfordult hasonló. Amikor Amulius tudomást szerzett a fiúk születéséről parancsot adott megölésükre. De ahogy Hófehérke életét is megkímélte a vadász, úgy az ikerfiúknak sem kellett meghalniuk: egy kosárba tették őket, és életüket a Tibériusz folyóra bízták. 

A két csecsemőt az áradás a Palatinus-dombnál partra sodorta, ahol egy anyafarkas és egy harkály talált rájuk (ezek Mars isten szent állatai). A farkas – mily meglepő – szoptatni kezdte az ikreket. Tisztára mint Maugli-t, a dzsungel könyvében. Ismerős?

A két gyermeket egy Faustulus nevezetű ember, a fejedelmi nyájak pásztora találta meg, aki felesége, Acca Laurentiának gondjaira bízta őket.

Ekkor kapták a fiúk a Romulis és Remus neveket. Nagyra nőttek, és törzsi vezetők lettek. Összefogtak, és letaszították a hatalomból Amuliust, hogy helyét apjuk, Numitor vegye vissza, aki hálából egy földet ajándékozott nekik. Igen, ezen a földön alapították meg Rómát, innen számították az ókori rómaiak történelmüket, és használták az idő meghatározásánál a kifejezést: Ab urbe condita, azaz a város (Róma) alapítása óta.

Azonban Romulus és Remus sem maradt nyugton, versengés vette kezdetét a város irányításáért. A nyertes Romulus lett, aki megölte Remust, és így Róma első királya lett. Romulus 54 évesen halt meg.

Egy másik változat szerint a történet kicsit máshogy alakult. Miután Romulus és Remus felnőttek, erős, tetrekész emberekké váltak, akik elnyerték mások megbecsülését. Amuliust nem taszították le a trónról, az uralkodó egyszerűen csak meghalt. És bár Alba Longa lakosai szívesen látták volna a hatalomban az ikerfiúkat, azok apjuk javára lemondtak a lehetőségről, és inkább a Palatinus domboknál saját város építésébe kezdtek. Állítólag vita alakult ki köztük, hogy hol legyen az új város központja: Romulus a Palatinus dombot látta jobbnak, Remus viszont a Aventinus-dombon kezdett volna építésbe. A döntést jósokra és az istenek akaratára bízták – ez pedig Romulusnak kedvezett. A domb körül ásott árkokat Remus kritizálta, kigúnyolta a falat, hogy az milyen alacsony, ezért Romulus véget vetett a vitának, és megölte testvérét.

Van egy harmadik változat is, miszerint a városfalak építésekor Romulus felhatalmazta egyik katonáját, Celert, hogy gondolkodás nélkül ölje meg azt, aki becsmérelni meri az elején még igencsak alacsony falakat. Erről Remus nem tudott, és amikor gúnyos szavakkal csúfolni kezdte a falat, a katona azonnal megölte őt.

A monda szerint így lett Romulus Róma alapítója és első királya.